Gyomorront�s

Azt hiszem, a sz�nh�zi el�ad�s remek volt, de sajnos nem tudtam �rt�kelni, mert az eg�sz darab alatt a mell�khelyis�g fel� k�v�nkodtam magam. A sz�net alatt nem tudtam kijutni, mert mellettem egy nagydarab ember �lt, aki a vil�g�rt se akart fel�llni, s�t meg is fenyegetett, hogy ha tov�bb zaklatom, h�vja a rend�rs�get. A m�sik szomsz�dom k�zvetlen�l a fal volt.

El�ad�s ut�n nem tudtam eljutni az illemhelyre, mert egy h�tm�rf�ldes sor �llt a bej�rat el�tt. �gy h�t fogtam magam, taxiba �ltem, �s �gy egyenesen hazakocsik�ztam.

A taxi�t h�romnegyed �r�ig tartott a forgalom miatt, mi�ltal az �sszes k�zn�l lev� p�nzem elfogyott, �gy h�t z�logba adtam a nadr�gomat a taxisnak.

A tegnapi b�lon t�rt�nt nagyev� verseny igencsak ki fogja hozni bel�lem a „vad�llatot”.

Gyomorg�rcs�k gy�t�rtek eg�sz hazafele-�t alatt.

Az �t v�g�re a sof�r megkapta fizets�g�l a zak�mat is. M�r nem �rdekelt, csak hogy otthon vagyok!

Futva tettem meg az utat a lak�som ajtaj�ig. Bet�rtem az ajt�t, �s futottam. Nem t�nt fel, hogy kulcsot nem kellett haszn�lnom a bejut�shoz, �s az sem, hogy bent az �sszes l�mpa �g. Rohantam a gy�ny�r�, j�l ismert ajt�ig, mely a lelki �r�m�t jelentette sz�momra.

Besiettem oda. A f�rd�szob�ba.

A terjeng� b�z csak most csapta meg az orromat, �s l�ttam, hogy nem vagyok egyed�l.

A bet�r� a v�c�n �ld�g�lt, �s egy �js�got olvasott.

Zavartam k�h�cseltem, mire feln�zett.

- �, j� napot – k�sz�nt�tt.

- J� napot – b�lintottam.

- Most… bizony�ra �rdekli, mit keresek itt.

- Nem, dehogy – suttogtam, �s izzadva le�ltem a f�ldre. Valami l�tszhatott rajtam, mert a bet�r� felfigyelt.

- Szint�n gyomorront�s? – �rdekl�d�tt.

- Igen. Maga is…?

- Igen.

R�vid sz�net.

- Ne agg�djon, mindj�rt v�gzek, �s elt�n�k.

- �, dehogy, nem kell sietni. Miattam ne f�radjon… �t�rzem b�nat�t…

- Nagyon k�sz�n�m, uram. Tudja, m�r h�rman ki�ld�ztek a lak�sukb�l.

- Ugyan mi�rt tett�k?

- Igaz�n nem tudom. Csak mert… a gyomorront�som. K�nytelen vagyok bet�rni a h�zakba…

- Mi�rt nem k�ri meg �ket?

- Mert soha nincsenek otthon. Tudja maga, ez h�nyadik tiszta nadr�gom?

Illetve… m�r nem is tiszta.

- K�pzelem.

- P�r napja elvesztettem a lak�somat. Az�ta nem tudom hol elv�gezni a dolgom…

- Sajn�lom.

- Ne sajn�lja… gondolom, maga is hogy �rzi mag�t. Ne agg�djon, mindj�rt befejezem.

- Ugyan m�r! Miattam? Csak nyugodtan.

De kezdtem m�r s�padni, �s izzads�gcseppek folytak le arcomon.

Cs�ngettek.

- Pardon… - sz�ltam, �s kifutottam a bej�rati ajt�ig, �s kinyitottam.

A szomsz�d �llt ott, �s mosolygott.

- Csak azt akartam k�rdezni, nem k�rsz-e egy kis s�tem�nyt? – k�rdezte j� szomsz�d l�v�n.

- Nem, k�sz�n�m – suttogtam.

- ���… net�n zavarok?

- Nem, dehogy… f�radj beljebb…

�s f�lreh�z�dtam. A szomsz�d pedig szembetal�lta mag�t a f�rd�szob�b�l �pp kil�p� bet�r�vel. A tal�lkoz�s �nnep�lyes volt.

- J�zsi? Te itt?

- J�, a Pista! Mit keresel te itt?

- Idevet�dtem.

- �s hogy vagy?

- �, eg�sz j�l megy a sorom. H�t neked?

�s ell�lt�k az ajt�t.

- Eln�z�st, uraim… - ny�sz�r�gtem. – A v�c�…

- Igaz�n kedves vagy, k�sz�n�m – b�lintott a szomsz�d. – M�r �ppen k�rni akartam.

�s bement, az ajt�t becsukta maga m�g�tt.

Keser�en le�ltem a f�ldre.

- Mi�rt nincs nadr�gja? – �rdekl�d�tt a bet�r�.

- Z�logba adtam a taxisnak – feleltem halkan.

�s v�gsz�ra bel�pett az ajt�n a taxis.

- Szervusz, haver – vigyorgott r�m. – Azt hiszem, n�lad hagytam a nadr�gom.

- Ford�tva volt – eml�keztettem.

- Na �s? Mi�rt nem cser�lte meg?

- �gy �rtem, �nn�l maradt az �n nadr�gom…

- Ja, t�nyleg – csapott a homlokomra, azut�n bej�tt a h�zba. – Ugye, nem zavarok?

- Ugyan m�r…

A taxis �s a bet�r� �dv�z�lt�k egym�st. Ek�zben a szomsz�d kil�pett a f�rd�szob�b�l, �s el�gedetten megd�rzs�lte a has�t.

- Hej, ez a gyomorront�s! – mondta.

- J� napot! – �dv�z�lte a taxis.

- J� napot! – k�sz�nt a szomsz�d.

- K�pzelj�k – mes�lte a taxis -, tegnap a vacsora… tudj�k, az eg�sz v�ros ott volt… na, kider�lt, hogy az eg�sz cucc romlott volt…

- T�nyleg? – k�rdeztem, �s azt hiszem, z�ld sz�n�v� v�ltam.

- Igen… jaj, k�pzelj�tek, n�lunk eldugult a lefoly�…

- Csak tess�k… - �s remeg� k�zzel az ajt� fel� mutattam.

- Csak �vatosan! – aj�nlotta a szomsz�d. – Azt hallottam, fel�t�tte a v�rosunkban egy �j, hal�los betegs�g, ami a v�c�n kereszt�l terjed, �s �ll�t�lag r�gt�n �l…

Megr�zk�dott, �s sz�rnyethalt.

- Igaza volt – b�lintott a bet�r�, �s � is meghalt.

Felki�ltottam.

- Meghaltak!

- �k nem – r�zta fej�t a taxis -, csak �n.

�s meghalt.

- Seg�ts�g! – ord�tottam. – Gyomorront�som van, �s a v�c� hal�los betegs�get terjeszt!

- Nem is igaz! – h�borodott f�l a v�c�, �s kics�rtett az el�szob�ba. – Ez al�val� gazs�g!

�s ord�tottam �s ord�tottam…

Fel�bredtem. Iszonyatosan g�rcs�lt a hasam, ez jutott el�sz�r eszembe. Bizony�ra emiatt volt r�m�lmom…

Fel�ltem. A f�ld�n voltam, melettem a taxis, a szomsz�d �s a bet�r� �lltak, besz�lgettek.

- Jaj, k�pzelj�tek, n�lunk eldugult a lefoly�!

- Csak tess�k – mutattam remeg� k�zzel az ajt� fel�.

�jb�l kezd�dik.

Jaj, ne!

- Csak �vatosan! – aj�nlotta a szomsz�d, de nem hagytam, hogy v�gigmondja.

- Nem! – ki�ltottam, �s egy pokoli hang k�s�ret�ben fel�lltam. Elvigyorodtam. – A v�gzet beteljes�lt! – �v�lt�ttem. – Ami k�sik, nem m�lik!

- Szerintem cser�ljen als�nem�t – javasolta a bet�r�.

- Remek �tlet – b�lintott a taxis, �s a szomsz�ddal egy�tt sz�rnyethalt.

Jaj, ne! M�r megint!

- Mi az, hogy m�r megint? – ripakodott r�m a v�c�, aki �tk�zben kics�rtetett az el�szob�ba. – H�t hogy gondolhat ilyeneket?!

�s ord�tottam �s ord�tottam…

Fel�bredtem. Az els�, ami eszembe jutott, hogy pokoliul f�j a hasam.

K�rben�ztem. Megnyugtat� volt, hogy most nem az ismer�s helysz�nen vagyok,

hanem fent, az �gyamban. A feles�gem �gyba hozta a reggelit, �s j� reggelt k�v�nt.

- T�n rosszat �lmodt�l? – k�rdezte t�lem.

B�lintottam.

- De m�g milyen rosszat!

- Jaj, m�r majdnem elfelejtettem… az egyik k�z�ss�gi egy�n a v�rosban felaj�bnlotta, hogy vacsor�t szervez nek�nk… olyat, amit a m�ltkor…

Megkapaszkodtam az �gy sz�l�ben.

- Semmik�pp nem megyek el! – ord�tottam. – Itthon maradok, a f�rd�szoba k�zel�ben!

�rtetlen�l v�llat vont, �s sz�vb�l �r�l�k, hogy a k�vetkez� pillanatban nem esett �ssze holtan.