A k�korr� boh�c

- J� napot.

- H�t… ha mag�nak j�.

- Igen, nekem j�.

- J� mag�nak.

- Aha. J�.

- J�.

- De most m�r hagyja abba!

- J�.

A f�rfi megszeml�lte a maga el�tt �ll�, lehorgasztott fej� embert.

- Mi a probl�ma? – k�rdezte.

- Az, hogy el�llja az utat.

- De nem…

- Dehogynem. N�zze csak meg.

- De nem err�l besz�lek. �gy �rtem, mi�rt szomor�?

- Mert �n vagyok a k�korr� boh�c.

A f�rfi megh�kkent.

- R�szv�tem – mondta.

- Mindegy – mondta a k�korr� boh�c, �s legyintett.

- �s… miben nyilv�nul meg?

- Micsoda?

- H�gy �n a k�korr� boh�c.

- �, h�t ez csak �gy van �s k�sz.

- �rtem… de… ha boh�c, mi�rt nem vid�m? Hisz’ minden boh�c vid�m.

A k�korr� boh�c lassan ingatta a fej�t.

- Nem minden boh�c vid�m – mondta.

- Melyik nem vid�m?

- A k�korr�.

- H�t persze – b�lintott a f�rfi. – hiszen maga sem vid�m. Ha pedig maga k�korr� boh�c, �s szmor� is egyben, az azt jelentheti, hogy van olyan k�k orr� boh�c, amelyik nem vid�m, azonban nem felt�tlen�l azt, hogy minden k�korr� boh�c szomor�!

- Hib�s az okfejt�s – v�gott k�zbe a k�korr� boh�c.

- Mi�rt?

- Mert �n vagyok az egyetlen k�korr� boh�c.

- �… sajn�lom.

- Mindegy – legyintett �jfent a k�korr� boh�c.

- �s… a k�korr� boh�cs�ggal felt�tlen�l szomor�s�g j�r?

- Igen.

- �.

- Mindegy – legyintett ism�t a k�korr� boh�c, mintha legyeket kergetne.

- �s – k�rdezte a f�rfi -, hogyan lett �n k�korr� boh�c.

- H�t ez �r�kl�dik. Amolyan tef�ta.

- Staf�ta.

- Mi? Ja, igen.

- Ezek szerint m�gsem �n az egyetlen k�korr� boh�c.

- De igen. Ugyanis egyszerre csak egy ember lehet k�korr� boh�c. Amint �j k�korr� boh�c sz�lettik, az el�dje a t�rsadalom sz�m�ra megsz�nik l�tezni, mint k�korr� boh�c. Mintha soha nem is lett volna. Abban a minutumban.

- �.

- Mindegy – legyintett a k�korr� boh�c, de m�r elf�radt a karja.

- �s valami… beavat�si szertart�s k�zepette lesz valaki k�korr� boh�c?

- Nem. Ez ann�l sokkal egyszer�bb. Az elm�let azon alapul, hogy a k�korr� boh�c a legszomor�bb ember a vil�gon. Term�szetesen gyorsan v�ltozik ez, hogy �ppen mikor ki a legszomor�bb ember. Ennek a tisdztnek neve is van, ez a k�korr� boh�cs�g.

A f�rfi felnevetett.

- K�korr� boh�c! – sz�lt. – Micsoda b�na n�v! Ezt melyik h�lye tal�lta ki?

- �n voltam – felelte cs�ndesen a k�korr� boh�c.

- �.

- Mindegy – m�r nem legyintett, csak b�lintott.

- �s… ezek szerint folyamatosan v�ltozik, ki a legeslegszomor�bb?

- Igen.

- H�t akkor szerencs�s! Nem kell �r�kk� k�korr� boh�cnak lennie!

- De nagyon sok�ig.

- Mi�rt?

- Mert belegondolok, mi lesz, ha �r�kk� �n maradok a k�korr� boh�c, ezen m�g szomor�bb leszek, �s �gy m�r beigazol�dik bajsejtelmem, �s mindig �n leszek a k�korr� boh�c, �r�kk�, am�g csak egy n�lam is szomor�bb embert nem tal�lok.

- � – mondta sz�kszav�an a f�rfi, �s kit�r�lt egy k�nnyet a szeme sark�b�l.

- Mindegy.

- �s… mi�rt szomor�?

- H�t annak rengeteg oka van.

- Ugyan m�r! – veregette meg v�ll�t a f�rfi. – Hiszen nem lehet az olyan sz�rny�! Gondoljon valami sz�pre! Mondjuk… az anyuk�j�ra!

- Kiskoromban meghalt! – szipogta a k�korr� boh�c.

- H�t akkor… akkor gondoljon a gyerek�re! H�t csak van gyereke, nem?

- Kiskor�ban meghalt!

- H�t akkor… milyen xcsal�dtag van m�g… gondoljon az any�s�ra!

- � m�g �l! – a k�korr� boh�c felzokogott.

A f�rfi is s�rni kezdett ennyi sz�rny�s�g hallat�n.

- De h�t csak van �nben valami vid�m! – b�mb�lte elkeseredetten.

- H�t… tal�n a macsk�m…

- Ez az… a macska! Igen! Mi van vele?

- Elcsapta az �thenger! – ord�totta a k�korr� boh�c, �s egym�s h�t�ra borulva s�rtak. Azt�n hirtelen a k�korr� boh�c felpillantott, �s halv�nyan kider�lt.

- De – szipogta -, olyan viccesen placcsant sz�t! – �s �r�lt kacag�sban t�rt ki. A f�rfi ezt nem hallotta, csak s�rt, �s k�nnyezett… �s am�g a k�korr� boh�c egyre jobban nevetett, �s felder�lt, � egyre m�lyebb b�natba zuhant.

�t perc m�lva a k�korr� boh�c kipirult, boldog arccal ki�ltott:

- K�sz�n�m! K�sz�n�m a seg�ts�get! Nem vagyok m�r szomor�! – �s dalolt, �s ugr�lt, �s elment.

A f�rfi pedig ott maradt, mag�ba roskadva, s�t�ten, �s hidegen.

� lett a k�korr� boh�c.