Az el�tkozott b�lcs�

1. Suhognak az �rnyak fenn a padl�son,

Hol gyertyaf�ny kell, hogy az ember l�sson,

Nyikorog a r�gi, sz�raz f�j� b�lcs�,

Ahogyan a rozsd�s, d�l�ng�l� t�rt cs�.

Hajdan �lel� karja k�zt gyermek s�rt,

Gyermek, ki tal�lta benne a v�gs� s�rt,

Hal�l f�z�dik a ringat�z� �gyhoz,

Kapu, mely embert a hal�lba �thoz.

2. Egy b�lcs�? Hiszen az eltakar �s v�d,

Hisz oly megnyugtat� ott, benne a pl�d,

Az a kezdet, s nem a v�g, h�t m�gis, mi t�rt�nt,

Hogy a sors megszegte a legfontosabb t�rv�nyt?

Vill�m csattan, a sz�l bef� az ablakon,

Felr�ppen a lepel, hisz itt az alkalom,

�s most, igen, most! Meg is l�thatjuk ott

A par�nyi, �mde v�gzetes v�rfoltot.

3. S�rt a csecsem�, norm�lisan anyja,

Aki ilyenkor sz�pen csit�tgatja,

De az biz’ a, nem j�tt, hogy is j�tt volna,

Nem, mert �pp � k�v�nta pokolba,

De m�r j�n is, ni! K�zeledik szembe,

S suhan� keze k�z�tt felcsillan a penge,

�ktelen sikolt�s, azt�n dermeszt� cs�nd

Ez t�rt�nt r�g az �reg padl�son f�nt.

4. Akarattalanul sz�letett a gyermek,

Az apja elt�nt, s �gy egyed�l lettek,

Az anya b�nat�ban nem tudta, mit tegyen,

Munka n�lk�l tartani a dedet lehetetlen.

S les�jt a k�s, els�t�t�l minden,

Szomor� dolgok t�rt�ntek h�t itten,

Nyikorog a r�gi, sz�raz f�j� b�lcs�,

Ahogyan a rozsd�s, d�l�ng�l� t�rt cs�.

5. Egy csupasz szob�ban, innen nem is messze,

�regasszony kuporog ott, reszketve benne,

B�re feh�r, r�ncos, arca torzult, cs�nya,

P�pba g�rb�lt test�n szakadozott g�nya.

Aszalt k�pe f�j�, rossz eml�ket t�rol,

Elz�rva �l m�r az eg�sz vil�gt�l,

�reg kez�ben k�s, barna fedi �l�t,

�r�lve tartja meg fiacsk�ja v�r�t.

6. Kondul a harang, �pp kereken tizet,

A v�n �regasszony elm�j�vel fizet,

Mert hall egy hangot, �s pont �gy hallja t�n,

Mint azon a sz�rny� kegyetlen �jszak�n.

F�l�be robban harangsz�val egy�tt,

�s erre a k�pe f�jdalmasan elny�tt,

Hallja az el�tkozott b�lcs� nyikorg�s�t,

S minden kongat�sn�l fia sikolt�s�t.