Gyilkoss�g

John T. Philips igaz�n kedves �s szeretetrem�lt� �r volt, k�tes �gyekbe nem keveredett, alvil�gi cs�csel�kkel nem bar�tkozott, haragosa sem volt, �gy azt�n nem csoda, hogy sz�rnyen meglep�d�tt, amikor egy ny�ri est�n rezidenci�j�ba bel�pve minden ok n�lk�l a mellkas�ba d�ftem egy vastag nyel� konyhak�st.

Azt hihetn�k, el�reszaladtam, de nem; itt kezd�dik a t�rt�net. John T Philips megremegett karossz�k�ben, fuldokl� h�rg�s cs�szott ki ajkain, v�r buggyant ki a sz�j�n, majd egyre csendes�l� remeg�ssel karossz�k�b�l a padl�ra cs�szott �s meghalt.

Igen, �gy t�rt�nt; hajsz�lpontosan megfigyeltem utols� mozdulatait, l�ttam, amint a haldokl� �rtetlen �s riadt tekintete a szenved�s �s gy�trelem borzalmas egyveleg�ben k�nnybe l�badva mered meg... most is l�ttam a szemet, amint gazd�ja a f�ld�n fek�dt, �s mell�b�l v�r patakzott; �lettelen volt �s �veges. B�rki megr�m�lt volna l�tt�n – nem �gy �n. M�r nem mintha b�tor, vagy mer�sz ember voln�k – Isten ments, hogy ezt felt�telezz�k r�lam – puszt�n csak teljesen �rz�ketlen volt sz�momra a holttest. Ez most nagyon fellengz�sen hangozhatik, pedig nem az; mivel John T. Philips nem volt k�zeli ismer�s�m (m�g be sem mutattak neki, mind�ssze k�tszer l�ttam), nem tudtam sz�nalmat �rezni ir�nta. El�rte a v�gzete. H�t igen; egyszer mindenkinek elj�n az ideje, �s kellenek a vil�gon olyanok, akik ezt az id�t siettetik. John T. Philips �tven-valah�ny �vet m�r le�lt az �let�b�l �s a marad�kban m�r nem is csin�lt volna semmit.

Igen, meggy�z�d�sem volt, hogy meghalt (m�r ezt ne �gy �rts�k, mintha mindezek ut�n felt�madt volna, ezt egy sz�val se mondtam); amennyi v�r�s v�r ki�ml�tt bel�le, annyiba egy l� is belehalna. A s�r�, s�t�t v�r a fapadl�ra folyt, v�gigcsurgott a hulla k�r�l �s besziv�rgott a padl�deszk�k k�z�. Persze, most elmebetegnek tartanak, aki gy�ny�r�t leli egy ember meggyilkol�s�ban, �s utols� perceinek (s a v�r �tj�nak) megfigyel�s�ben. De att�l m�g, hogy ezt teszem, nem vagyok elmebeteg! Ink�bb m�v�sz vagyok... az �let m�v�sze. Az �r ad, �n elveszek. Tiszta sor.

A konyhak�sre pillantottam – orm�tlan j�sz�g volt, vastag nyel� �s sz�lk�s. Egy sz�lka bele is f�r�dott m�lyen a tenyerembe. �reztem, ahogy a b�r�m alatt a h�som felsz�n�t karistolja, rem�lve, hogy belehalok. Olyan sz�nd�kok vez�relt�k, amik engem is.

A lak�s, melyben John T. Philips �lt, eg�szen kicsi volt annak ellen�re, hogy fentebb „rezidenciak�nt” eml�tettem meg. Mind�ssze h�rom teremb�l �llott, egy t�gas hallb�l, amelybe az ajt�n kereszt�l a l�togat� el�sz�r l�pett be, egy apr� h�l�szob�b�l �s egy f�rd�szob�b�l. Meglepett, hogy a h�zban nem tal�lhat� konyha; bizony�ra csak �ttermekbe j�rt �tkezni.

A hall berendez�se csak a legalapvet�bb sz�ks�gletekre terjedt ki; mind�ssze egy-k�t szekr�ny, egy �cska faasztal az egyik sarokban, egy �ra a falon, n�h�ny sz�nyeg, �s a m�r eml�tett karossz�k volt megtal�lhat�. Igaz�n k�nyelmesnek t�nt ez ut�bbi b�tor, �s akaratlanul is le�ltem r� �tl�pve a holttestet, �s hint�ztam egy keveset. Kezemet v�gigsim�tottam a karf�n, �s k�l�n�sen kellemesnek tal�ltam az �l�st rajta. Belegondoltam, milyen �rz�s lehetett Philips sz�m�ra l�togat�som. Kiny�lik az ajt�, pontosan vele szemben, mind�ssze k�tl�p�snyire t�le – minden val�sz�n�s�g szerint az�rt �lt itt, hogy a k�sei l�togat�kat illend�en �dv�z�lni tudja. Az ajt�n bel�p egy f�rfi, gyorsan �s rugalmasan, mindenf�le sz� vagy mosoly n�lk�l. �n megh�kkenn�k ilyen helyzetben, �s azt hiszem, � is megh�kkent. Megh�kkenek teh�t, �s a f�rfi hozz�m l�p, �s arcizmainak r�ndul�sa n�lk�l a mellembe m�rtja a konyhak�st. Felh�rd�l�k, �s �rtetlen�l, meglepetten b�mulok; tudatomig nem jut el, hogy mi t�rt�nik, minden olyan hirtelen. �rzem a bel�m has�t� borzalmas f�jdalmat, de ok�t nem �rtem... felh�rd�l�k, �rzem, hogy forr�s�g �nti el a testemet, �rzem a torkomon felfel� t�rekv� v�rhull�mokat, �s ezut�n elvesztem �ntudatomat... �s ezut�n lecs�szom, pontosan oda, ahol most � van.

Cip�m orr�val megford�tottam az �lettelen testet. Arca most felfel� fordult, �s l�ttam f�lig nyitott sz�j�t, �lettelen szem�t; fogai �poltak voltak �s feh�rek. Ezt meglehet�sen irigyeltem, mert nekem cseppet sem ilyen �p a fogsorom... de mindegy is. Philips �szes haja m�r ritkult, arca enyh�n borost�s volt. Von�sai m�lyek voltak, homloka r�ncos volt, orra enyh�n kamp�s, arca puf�k, szemei nagyok �s vil�gosak. K�v�ncsi voltam, milyen lehetett ez az arc, milyen grimaszokat v�ghatott, �ri-e b�rmif�le k�r azzal a vil�got, hogy ez az arc egyik pillanatr�l a m�sikra olyan semmitmond�v�, �ress� �s merevv� v�lt, mint egy gumimaszk... vajon �l-e olyan ember, ki �gy ragaszkodjon ez el�ttem fekv�, imm�ron puszt�n d�szletk�nt m�k�d� testhez, hogy s�r majd a temet�s�n? Igaz�n szerett�k az emberek? Vagy a hal�l csak megv�lt�s sz�m�ra?

Megpaskoltam keszty�s kezemmel az �lettelen arcot. Egy kis id�, �s elkezd majd s�padni �s h�lni. Napok, hetek k�rd�se, �s a hulla b�z�l�gni, rothadni kezd, majd sz�p lassan �tadja mag�t az eny�szetnek. De a lelke is elpusztul-e? Ha l�tezik Mennyorsz�g, Paradicsom, oda jut, vagy a pokolba? Vagy egy�ltal�n nem m�lt� arra a f�ldi l�t, hogy az ember megmenek�lj�n az �r�k hal�lt�l? M�lt�-e arra az egyszer� ember, hogy lelke �dv�z�lj�n, vagy m�ltatlannak tal�ltatik, �s megsemmis�l porr� oszl� test�vel egy�tt? Ha van �r, vajon megengedi-e, hogy az embernek, ennek az egyszer�, c�ltalan, haszon�lvez� teremtm�nynek boldogs�ga legyen az �let�n t�l? Meg�rdemli tal�n, hogy puszt�n anyagi hasznot les� �s nyers f�ldi �lvezeteket hajkur�sz� m�land� l�te ut�n �r�k megv�lt�s legyen jutalma?

Fel�lltam a karossz�kb�l, �s �szrev�teleztem, hogy a v�r m�r alvadni kezd a padl�deszk�kon. Pedig milyen sok v�r volt! Az ember azt hinn�, az ilyen csak �gy nem sz�rad fel. A v�r alvad�sa k�l�nben sem hasznos esem�ny, mivel neh�z lekaparni, �s az ilyen k�nnyen nyomot hagyhat a gyilkoss�gr�l. Ha bel�pnek majd, az els� pillant�suk a v�rfoltra esik... m�r ha a hulla m�g nem marad ott. Nem szabad ott maradnia, hiszen akkor m�r annak jelent�s�ge, hogy a v�rfoltot megl�tj�k, elt�rp�l a halott megpillant�sa mellett. Ha pedig a halott megvan, igaz�n k�nnyen szagot fognak �s nyomra akadnak. Az ilyennel csak �vatosan. M�r nem mintha t�bb embert is gyilkoltam volna m�r meg John T. Philips-en k�v�l, nem; ellenben tiszt�ban vagyok azzal, mi a teend�. A holttestet el kell rejteni. Persze az sem mindegy, hov�. A szekr�nyt automatikusan kinyitj�k. Ez az els�k k�z�tt van. A hulla ablakon val� kidob�sa nem helyes, mivel k�nnyen �szreveszik az utc�n. El�gethetn�m a h�l�szoba kandall�j�ban, de az �gett h�sszag m�rf�ldekre el�rne. Feldarabolhatn�m, de annyi v�r lenne, mint egy v�g�h�don. Illetve... azt nem tudom, a testben ugyan�gy alvad-e a v�r, ahogy azon k�v�l. Lehet, hogy m�r egy csepp nedvess�g sincs benne, egyszer�en teljesen sz�raz, �s ha hozz��rek, porr� omlik sz�t, �s el�bb ut�bb kis�pri a sz�l az ablakon. Mennyi id� az, ameddig kih�l? Amikor minden meg�ll a szervezetben, �s m�r a v�r sem buzog az erekben? Mikor �lepszik le minden bels� szerv, �s ereszt le a sz�v, ak�r egy l�gg�mb?

�s biztos, hogy halott? Lehet, hogy m�velts�gem nem el�g ahhoz, hogy meg tudjam �llap�tani? Tal�n csak eszm�letlen, vagy sokkos �llapotban van, de a k�vetkez� pillanatban majd �lettel telik meg k�t �veges szeme, felpattan �s tov�bb �l? Tal�n ellenem fordul, gyan�s�t, �v�lt�zik, zokog majd, vagy most � sz�rja bel�m a k�st? Lehet, hogy csak megsebeztem, de meg nem �ltem?

Let�rdeltem a halott (halott?) mell�, �s kigomboltam mell�n a kor�bban v�rrel �ztatott, de imm�ron sz�raz, recseg�-ropog� inget. Megsz�radhat a v�r ilyen gyorsan? Mindegy. Megn�ztem falfeh�r, k�v�r fels�test�t a sz�rt sebet. A k�s �thatolhatott k�t borda k�zt, �s �td�fhette a sz�vet – lelki szemeim el�tt tiszt�n l�ttam, amint ez a cs�nya, l�ktet�, ny�lk�s szerv megremeg, amint k�zep�be belesz�r�dik a k�s hegye, �s a meleg v�r el�rasztja a szervezetet. Valamilyen �ton-m�don a t�d�be is v�r ker�lhetett, ennek oka, hogy a sz�j�n t�rt fel ez a v�r�s, forr� folyad�k. Bizony�ra belefulladt saj�t v�r�be.

De m�g mindig nem gy�z�dhettem el�gg� meg r�la, hogy nem �l. Leh�ztam keszty�met, s pr�b�ltam kitapintani csukl�j�n a pulzus�t – sikertelen�l. Tal�n csakugyan meghalt. �s lehet, hogy lelke itt ragad a F�ld�n, mert nem tud nyugodni – az�rt, mert er�szakos hal�la volt. Lehet, hogy �r�k id�kre k�s�rteni fog, mint nyughatatlan k�s�rtet, ki bossz�t �ll gyilkos�n... vagy m�gis �letben van, �s miut�n elmenek�ltem, mag�hoz t�r �s bossz�t fogad ellenem, hogy hal�lom napj�ig nem nyugszik, �s mindent elk�vet, hogy megszenvedjem h�tral�v� �letem... f�lemet a mellkas�ra tapasztottam, hogy meghalljam, dobog-e a sz�ve. Az arcomra r�ken�d�tt a v�r, �s a f�lembe is folyt, ahogyan a sz�vver�s ut�n kutattam... �l-e val�j�ban, vagy csak a bolondj�t j�ratta velem a k�pzeletem?! Na, gyer�nk, dobogj m�r, hadd �ljelek meg, ha m�gis �lsz, gyer�nk! Felkaptam a k�st, �s �jra meg �jra belev�gtam a mell�be, tov�bbra is odatapasztva a f�lemet... halj m�r meg, gyer�nk!

�s a k�vetkez� pillanatban meg�rtettem az alvad�s ok�t. Az �ra reggeli hat �r�t mutatott, �s a k�vetkez� pillanatban megl�tott engem arcomat a halottra tapasztva �s azt d�fk�dve egy n�, aki az ajt�n l�pett be... �s nem sokkal k�s�bb j�tt a hat�s�g.