A startpisztoly

R�gebben magam is hossz�t�vfut� voltam; m�g d�jakat, �rmeket meg kup�kat is nyertem, b�rki megmondhatja. Lehet, hogy nem hiszik, de sokan �gy v�lt�k, a sz�llel k�ne versenyeznem, m�g es�lyem is lenne. Egy �zben m�g a nagy amerikai b�szkes�get, Charles Hastont is legy�ztem, igen remek fut� voltam! Nem mintha a fut�sb�l meg lehetne �lni, nekem nem siker�lt legal�bbis, de boldog voltam, �s ez a f�.

Akkoriban ismertem meg azt a gy�ny�r� le�nyt, Lis�t, aki az els� pillanatban megh�d�totta a sz�vemet. B�jos volt, sz�p volt, kedves volt, okos… eln�z�st, kicsit elragadtak az eml�kek. De csinos l�nyka volt, �n mondom, b�rki megirigyelhette volna a sz�ps�g�t, �s valahogy �gy esett, hogy a menyasszonyom lett.

�s akkor j�tt a baj, m�ghozz� Michael F. Johnson szem�ly�ben. Szint�n hossz�t�vfut� volt, �s fekete. Magas volt, j�k�p� – m�r amennyire egy fekete fick� j�k�p� lehet, sose szerettem igaz�n a n�gereket -, �s maga volt az �rd�g; megnyerte az �letemet meghat�roz� versenyt (m�sodikk�nt �rtem a c�lba), �s elcs�b�totta a menyasszonyomat.

�gy van, ahogy mondom. Egy napon megsz�ktette �t, �n pedig egyed�l maradtam, �s �sszeroskadtam. El is utaztam, messzire; nem b�rtam elviselni a f�jdalmat, hogy �sszeomlott a karrierem, �s odalett a l�ny, akit szeretek. K�s�bb megtudtam, hogy Lisa teljesen t�nkrement a szerelmi h�romsz�g miatt, �s nem sokkal elt�n�sem ut�n a foly�ba vetette mag�t. Ekkor hat�roztam el, hogy meg�l�m Johnsont.

Ezut�n t�bb �vvel t�rt�nt, itt, Angli�ban, hogy egy orsz�gos verseny zajlott, mely tal�n az el�zm�nye volt valami nagyobb, kontinens- vagy vil�gm�rk�z�snek (nem tudom pontosan, mivel m�r r�gen nem dolgoztam). Helyi forr�sokb�l kider�tettem, hogy Johnson is az indul�k k�zt van, �s �gy v�ltem, ez kit�n� alkalom arra, hogy meg�ljem �t.

Pontosabb �rtes�l�seket egy Bobby nev� fiatalembert�l kaptam (a vezet�kneve t�l neh�z volt, mintsem hogy megtudtam volna jegyezni), aki maga is r�szt k�sz�lt venni az eml�tett versenyen, �s � is s�t�tb�r� volt; igen, a n�gerek valami�rt az �tkozottul ruganyos l�baikkal az�ta is uralj�k ezt a sportot. Sz�val ez a Bobby besz�molt a verseny id�pontj�r�l �s kimenetel�r�l, hogy egy vas�rnapi k�s� d�lut�non lesz, �pphogy s�t�ted�s el�tt, �s meg is jegyezte, hogy milyen h�lyes�g ez, hisz’ ha elh�z�dik a dolog, m�g az emberekre esteledik. Megk�rdeztem, mit tud Johnsonr�l; azt mondta, m�g sosem l�tta, csak hall�sb�l ismeri, �ll�t�lag nagyon gazdag, �s rajonganak �rte a n�k. Eml�kszem, ezt hallva �k�lbe szor�tottam a kezem, �s csak kis h�j�n m�lt, hogy nem �v�lt�ttem el magam.

T�bb, mint k�t h�t volt a versenyig, �s �n felt�tlen�l a verseny napj�n akartam meg�lni Johnsont. �gy volt �lvezetes �s teljes a bossz�, hogy karrierj�nek cs�cs�n gyilkolj�k meg. De hogyan tegyem? Ezt m�g nem tudtam.

Abban a k�t h�tben sok id�t t�lt�ttem Bobby-val. Nem zavarta h�v�s magatart�som, kiss� sz�sz�ty�r volt �s k�l�n�sen �letvid�m. Eg�sz j� bar�tok lett�nk, �s azt�n, a verseny el�tt �t vagy hat nappal megeml�tettem neki ittl�tem c�lj�t.

Lehet, hogy hiba volt; el�sz�r nagyon megr�m�lt, de amikor beleavattam sz�rny� t�rt�netembe, �gy gondolta, seg�t nekem kivitelezni az akci�t. Most, �gy belegondolva nem is tudom, hogy tudtam r�venni, hogy egy gyilkoss�g r�szese legyen. Vele is megosztotta a kivitelez�sbeli probl�m�t, �s az � zseni�lis �tlete volt a startpisztoly. Hiszen a startpisztoly d�rd�l�s�re kezdenek a fut�k rohanni, �s senki sem n�z h�tra; k�nnyen a gerinc�n tal�lhatom az �ldozatot. A fut�k nem akad�lyozhatnak meg, hiszen m�r sz�guldanak is a salakp�ly�n, nem �llnak meg, ugyanis a l�v�s norm�lis. Persze, hogy hov� megy, azt nem tudj�k k�vetni, �k csak futnak.

�rdekl�dtem a v�rosban, �s megtudtam, hogyan durranthat valaki startpisztolyt – sehogy. �n legal�bbis semmik�pp nem juthatn�k hozz�. M�shol ugyanis ez a b�r�k �rdeme, itt pedig van k�l�n valaki, kinek ez tiszts�ge, �s �n egyik sem vagyok. Megk�rdeztem, ki az illet�, kinek lehet�s�ge van erre; k�z�lt�k velem, hogy Lord Garlish az, egy angol f��r, aki minden val�sz�n�s�g szerint piszok gazdag, legal�bbis a megjegyz�sek erre utaltak. Egy nagy kast�ly gr�fja volt, a v�rost�l nem is olyan t�vol, egy nagy birtokon. �gy gondoltam, megl�togatom a gr�fot.

M�r m�snap fogadott is. Hatalmas kast�lya volt, nagyobb, mint amekkor�ra embernek sz�ks�ge lenne. Vastag k�falak tartott�k, �s kis, poros ablakok helyezkedtek el a f�ld felett k�t m�terre. Egy nagy kapun kopogtam, mire beengedett valami inasf�le, �dv�z�lt, �s sok k�l�nb�z� sz�nes termen, szob�n �s folyos�n kereszt�l bevezetett egy helyis�gbe, ahol kandall� el�tt egy v�r�s fotelban a gr�f �ld�g�lt, �s pip�zott.

K�nytelen vagyok sz�t ejteni a berendez�sr�l; olyan volt, mit b�rki megirigyelt volna. A falakon �llatok bund�i, k�zt�k vagy h�rom medve, agancsok a falon, hossz� �s sz�les b�bor sz�nyeg a talpaim alatt. Mindenfel� b�torok voltak, asztalok �s sz�kek, v�logatott m�retben �s anyagban, egy hatalmas, embernagys�g�, ideges�t� inga�ra, �s k�l�n�sen megragadta a figyelmemet egy fejnagys�g� k�szobor, mely egy kopony�t form�lt, s egy kis faemelv�nyen foglalt helyet. Az egyik falat szinte teljesen bebor�totta egy nagy k�nyvespolc.

A gr�f j�tt�mre fel�llt, �s hozz�m l�pett. Nagyon ellenszenves arca volt; hossz� �s v�kony. R�ad�sul monoklis volt, �s vastag bajuszt, r�vid kecskeszak�llat viselt. M�r akkor �gy �reztem, hogy ut�lom.

- Ki maga, �s mit akar? – k�rdezte sz�rnyen udvariatlanul. Bemutatkoztam neki, mondtam, hogy m�r besz�lt�nk telefonon, �js�g�r� vagyok, �s riportot szeretn�k k�sz�teni vele. Ez persze nem volt igaz, �s nagyon kev�ss� volt elhihet�, mivel se jegyzetf�zettel, se diktafonnal nem rendelkeztem, de b�lintott, �s hellyel k�n�lt. Le�ltem egy p�rn�zott sz�kbe, k�zvetlen�l a k�koponya mell�.

- Mivel �rdemelte ki azt a tiszts�get, hogy �n s�theti el a startpisztolyt? – k�rdeztem.

- Tudja, rengeteg p�nzt �ltem a verseny szervez�s�be, �s ez�rt k�n�lt�k fel nekem a lehet�s�get.

- A startpisztoly olyan, mint egy norm�lis fegyver?

- Hogyne, puszt�n rendeltet�se miatt ez a neve.

M�r akkor sz�rnyen irrit�lt a bajsza. Nagyon ideges�t� bajusz volt, �s ha tehettem volna, let�pem az arc�r�l.

- Ismerik �nt a rendezv�nyen?

- Nem, m�g nem j�rtam ott szem�lyesen. Puszt�n a csekkjeimb�l ismernek! – �s hangosan felkacagott.

Megpr�b�ltam vele nevetni, de olyan ellenszenvesnek tal�ltam vihog�s�t, hogy csikorgattam a fogam a gy�l�lett�l.

A baj akkor t�rt�nt, amikor fel�lltam, hogy induljak, �s sz�ll�somon �tgondoljam a hallottakat.

- V�rjunk csak! – dermedt meg Lord Garlish. – Mag�n�l semmif�le �js�g�r�i eszk�z nincsen! �s hol van az igazolv�nya? M�gis, mit jelentsen ez?!

Ekkor sz�ntam el magam arra, hogy megtegyem, amit m�r r�g akartam. Felkaptam az �lv�nyr�l a k�kopony�t, �s karom teljes erej�b�l a gr�f fej�hez v�gtam. Az holtan esett �ssze.

J�zan gondolkod�s� ember l�v�n azonnal elemezni kezdtem a teend�ket. Kit�n�en j�rtam el; a bosszant� pip�t a t�zbe dobtam, a szoborr�l a gr�f ruh�j�nak egy leszak�tott darabj�val let�r�lgettem a v�rt, ezt szint�n a kandall�ba haj�tottam, a gr�fot pedig a hatalmas inga�r�ba rejtettem. M�r r�g nem leszek itt, mire a holttestnek szaga lett. A padl�n a v�rfoltra egy kisebb sz�nyeget h�ztam, majd siet�sen t�voztam a kast�lyb�l. A kapuban m�g meg�ll�tott az inas, kinek azt mondtam, a gr�f s�t�ra indult a h�ts� kij�raton, �s meghagyta, hogy ne is v�rj�k estig. Ezut�n visszasiettem sz�ll�shelyemre.

M�snap reggelre testet �lt�tt elm�mben az aggodalom. Mi van, ha �rtes�lnek a gr�f hal�l�r�l, �s nyomozni kezden�nek ut�nam? Vagy k�ldenek helyette valaki m�st, hogy d�rrentsen a startpisztollyal… tal�n ink�bb a n�z�seregb�l k�ne agyonl�n�m Johnsont, v�llalva a kock�zatot, hogy a n�z�sereg m�g menek�l�sem el�tt elkap? Nem tehetem meg, hogy a gr�f �sszes k�ld�tt�t �s �r�k�s�t elteszem l�b al�l, mert t�l gyan�ss� v�ln�k.

Egyfolyt�ban a k�koponya j�rt az eszembe, hogy el�g j�l let�r�ltem-e, �s hogy mikor vehetik �szre a hull�t a kinyithat� inga�r�ban. Vajon mikor veszik �szre, hogy az �ra nem kattog, mert a halott gr�f meg�ll�totta test�vel az inga mozg�s�t? M�g az a szerencs�m, hogy nem volt �veg az �ra als� r�sz�n, m�sk�l�nben kil�tszan�k a halott.

Miut�n eb�deltem egy fogad�ban, Bobby-val s�t�ra indultam a k�rny�ken. Elmes�ltem neki a t�rt�nteket, persze sz�p�tve a dolgot, s b�r els� reakci�ja r�m�lt �s ideges volt, meg�rtettem vele, hogy a gr�f gonosz, �s mindez a j� �gy �rdek�ben t�rt�nt. Megosztottam vele agg�lyaimat, � is �gy v�lte, hogy t�l kock�zatos lenne ki�llnom a p�ly�ra. Megk�rtem, hogy vegyen nekem egy jegyet valahov�, az els� sorba, ahonnan j� a kil�t�s �s a „kil�v�s”, majd, miut�n elment, s�t�ltam egyet, �s hat�rtalan bossz�szomjamra gondoltam.

Aznap est�re megvolt a jegyem: els� sor, valamilyen B szektor, h�rmas sz�k. B szektor, h�rmas sz�k. Pr�ma lesz. Egyszer�en meg�l�m. �n mondom, igaz�n k�nny�nek hangzott, �s ak�rh�nyszor higgadtabban pr�b�ltam a dologhoz k�zeledni, csak Lis�ra gondoltam, �s �jra el�nt�tt a pokoli d�h.

N�h�ny nap m�lva, a verseny napj�n azonban hirtelen megv�ltoztattam a tervemet. Megtudtam ugyanis, hogy a gr�f nem tud elj�nni, ugyanis t�bb nappal ezel�tt elt�nt, �rtes�l�sek szerint s�t�lni ment, �s az�ta nem t�rt vissza otthon�ba. Ez er�t adott – a gr�fot nem tal�lt�k meg, �s rem�ny van r�, hogy visszat�r „s�t�j�b�l”, �gy h�t nem k�ldenek helyette senkit. Ki m�g nem jelentett�k, hogy nem j�n, �pp ez�rt v�rhat�. Jobban nem is alakulhatott volna.

Meg�rkeztem a verseny sz�nhely�hez, ami egy nagyobb csarnok volt. Mivel a gr�ffal m�g nem tal�lkoztak, magam mutatkoztam be, mint Lord Garlish. A szervez�k melegen �dv�z�ltek, �s k�rt�k, hogy m�sf�l �r�n bel�l foglaljam el a helyem a p�ly�n.

Nagy t�meg gy�lt �ssze; kiss� megr�m�tett ez a t�meg, de l�ttam a p�lya t�ls� v�g�n egy v�szkij�ratot, mely a csarnok azon r�sz�n volt, hol nem �ltek n�z�k – ez egyenesen a szabadba vezetett. A tervem k�szen volt: lel�v�m Johnsont, majd a fut�kkal egy�tt rohanok, eg�szen a v�szkij�ratig, amin �t term�szetesen t�vozom. Hogy ne keltsek felt�n�st a fut�k k�z�tt, magam is k�nytelen vagyok egy fut�mezt felvenni, �s r� valamilyen ballonkab�tot, melyet a gyilkoss�g ut�n levetek magamr�l. A kab�t az�rt sz�ks�ges, hogy az emberek ne l�ss�k, hogy alatta fut�nak vagyok �lt�zve, �s ne kelljen magyar�zkodnom emiatt. A fut�s menni fog; akkor is olyan frissnek �reztem magam, mint amikor eg�sz �ll� nap futottam t�bb �ven kereszt�l. A felismer�s, hogy egyvalaki t�nkretette az �letemet, �jb�l bel�mnyilalt; remegve v�rtam a verseny kezdet�t.

Miel�tt a p�ly�ra mentem volna, tal�lkoztam n�gyszemk�zt Bobby-val. Abban a percben kapt�k meg a mezeket, �s k�z�lte velem a sz�mokat.

- Az eny�m a kilences – mondta, majd, mivel ez nem �rdekelt engem, hozz�tette: - Johnson a hatos alatt fut.
Sz�lt, mivel �gysem fogom l�tni az arcokat, hiszen t�bb l�p�ssel a fut�k m�g�tt leszek, a sz�mot figyeljem.

Nem sokkal ezut�n, tal�n tizen�t perccel volt, hogy ki�rtem a p�ly�ra, ballonkab�tban, imm�ron „menetk�szen”. Remegett a kezem, mikor egy f�rfi �tny�jtotta nekem a startpisztolyt. Gy�ny�r� f�mdarab volt, gy�ny�r�… jobban tetszett akkor b�rmi m�sn�l. Boldogs�g volt nekem a fegyver, �ld�s, dics�ret, vagyon. T�bbet �rt b�rmin�l. V�gigsim�tottam, �s a helyemre �lltam. K�r�lpillantottam. Ezres t�meg. Rengetegen l�tni fogj�k a gyilkoss�got, de ez nem tesz semmit. H�vattam egy kocsit a v�szkij�rathoz legk�zelebb es� �tra, hogy azonnal kijuttasson a v�rosb�l, majd esetleg az orsz�gb�l. Lord Garlish n�ven fognak k�r�zni eg�szen addig, am�g meg nem tal�lj�k a halottat. Az
inasnak �lnevet adtam meg, amikor a gr�fhoz igyekeztem. Egyszer�en t�k�letes terv. Zseni�lis gyilkoss�g. Az arcomat rem�lhet�leg nem l�tja majd senki.

T�z perc m�lva m�r mindenki a rajtvonaln�l �llt. Sz�momra elk�peszt�en lassan telt az id�. Semmi m�sra nem koncentr�ltam, csak a hatos sz�m vibr�lt a szemem el�tt. Nem l�ttam Johnson fej�t – m�r t�bb �ve nem l�ttam – b�r sz�vesen n�ztem volna utols� pillanatait, miel�tt a goly� �tf�rja a bels� szerveit. Minden idegsz�lamban �reztem m�r a d�rren�st, amit kiad majd ez a kis fegyver.

Valaki elmondott egy besz�det, sz�lt a himnusz, tapsoltak… b�r lehet, hogy nem ebben a sorrendben. �gy �reztem, mindez �vekig tart. Nem l�ttam Bobby-t sem a fut�k k�z�tt, haj alapj�n sem tudtam megk�l�nb�ztetni �ket, minden hom�lyos volt, csak a hatos sz�mot l�ttam.

Ezut�n valaki oldalr�l jelt adott nekem. Oly gy�ny�r�s�ges k�zmozdulat volt, hogy boldogs�gomban eredeti tervem helyett (hogy csendben �s �vatosan inz�zem a dolgot) �r�lten felord�tottam, azzal a dics�s�ges ord�t�ssal, mit csak egy oroszl�n adhat ki elharapva �ldozata tork�t, �s felemelve a fegyvert borzalmas d�rren�s k�s�ret�ben els�t�ttem azt. A goly� a leveg�n �tcik�zva beles�ppedt a hatos sz�m k�zep�be, �s �tszak�totta a ruh�t. V�r buggyant ki onnan, a test h�r�gve elzuhant, de �n m�r nem l�ttam, csak futottam eldobva kab�tomat, futottam a t�bbi fut�val hangosan kacagva, ahogyan a riadt �llatsereg menek�l a vad el�l, �gy loholtak el�ttem. Be�rtem �ket, diadalmasan lihegve, s k�t oldalamra pillantottam, hogy tekintetem tal�lkozzon Bobby-�val, hogy osztozzon az �r�m�mben. De nem �t l�ttam, hanem m�st. Michael F. Johnson �rz�ketlen arc�t, amint elsuhant mellettem, a kilences mezben. Az id� lelassult… ekkor d�bbentem r�, hogy egy cs�fos t�ved�s folyt�n Bobby volt a hatos mezben. �s meg�ltem �t…

A t�bbi fut� lehagyott engem, �n keser�en cs�rtettem tov�bb eg�szen addig, am�g orra nem buktam valamiben. A f�ldre zuhantam, �reztem a v�rt, ami kit�dul fejemb�l, amint a salakos f�ldh�z csap�dott. K�bultan a l�bamhoz pillantottam; amiben elestem, nem volt m�s, mint a k�koponya.

�s nem fognak nekem hinni, de igaz volt, amit l�ttam, �s m�g most is, f�l �vvel k�s�bb, m�g itt, a siralomh�zban is f�lek visszaeml�kezni… amint felpillantottam, �pp azel�tt, hogy lecsapott volna r�m a r�m�lt �s d�h�s emberek hada, kik l�tt�k a gyilkoss�got, s a p�ly�ra rohantak… a n�z�t�ren, nem is messze t�lem, a B szektor h�rmas sz�k�n, az �ltalam �resen hagyott helyen ott �lt �lettelen arccal a halott gr�f.