Az �let fekete �rv�nye

Milyen hangot ember csak kiadhat a tork�n,

Fel�lm�lom �n most, mert elragad az ork�n.

Igen, elragad, �s elnyel a m�ly �rv�ny,

Mert sajnos nincs m�g az ork�n ellen t�rv�ny.

Gondolataim csak �gy z�poroznak bennem.

„Atyaisten!” gondol�m, „Most mit kel tennem?

Mit tegyek, hogy ne �lj�n meg ez a sz�rny� �tok?”

Majd hirtelen az �g fel� ki�ltok.

Az �rv�nyl� v�z lassan mag�ba z�r,

Nincs mit tenni, most bez�r a baz�r,

Elem�szt engem ez a s�r� k�tr�ny,

S �szint�n sz�lva ez sz�momra h�tr�ny.

Majd meg�ll az id�, megdermed a l�lek,

�r�mmel l�tom, hogy m�g mindig �lek,

S most egy hang sz�l�t bel�lr�l: „Kelj f�l!”

�gy folyok ki testemb�l, mint a tejf�l.

L�tom magam, amint k�zd�k a hal�llal,

�s szemem, sz�m telimegy a s�t�t sz�n� ny�llal,

�s elkeseredetten az �letem akarom,

Utols� rem�nyk�nt ny�jtom ki a karom…

�s akkor vil�goss�g gy�lik a sz�vemben,

M�g ott �llok a hall�llal szemben,

H�t a sok szenved�s nem volt hi�ba! –

�s visszacsapom a dug�t a k�d lefoly�j�ba.