A hal�l elj�vetele

Becs�ngetett Kov�cs�khoz a hal�l, hogy elvigye Kov�cs �r lelk�t. Hamar t�l akart lenni az eg�szen, mert nem szerette ezt a munk�t. Mindig fr�szt kapott a haldokl�k sikolyait�l. M�r komolyan fontolgatta, hogy felmond. Unta az eg�szet. Majd elmegy post�snak, gondolta.

Kiny�lt az ajt�, �s egy Kov�cs �r-szer�, �lete telj�ben lev�, pozsg�s arc� f�rfi jelent meg.

- Mit tetszik? – �rdekl�d�tt.

A hal�l m�r felelte volna, hogy a lelk��rt j�tt, hogy elvigye a pokolba, ahol azt�n, miut�n kit�lt n�h�ny �rlapot, �r�k szenved�sben lesz r�sze, meg ilyenek. De nem tudta elkezdeni sem a mondatot, mert Kov�cs �r megl�tta csontujjai k�z�tt a kasz�t, ami a hal�lkod�s elengedhetetlen kell�ke, �s felki�ltott:

- Bocs Gyuri, ma nem �rek r�! Kasz�lj egyed�l.

A hal�l t�st�nt megmagyar�zta volna, hogy � nem paraszt, hanem hal�l, �s egy cseppet sem Gyuri, de az ajt� becsuk�dott.

A hal�l fels�hajtott, �s idegesen v�gigsim�totta kopony�j�t. Ezt is �pp neki kellett kifogni.

�jb�l cs�ngetett, �s megjelent Kov�cs �r.

- Mondtam m�r, Gyuri, hogy…

- Eln�z�st – szak�totta f�lbe illedelmesen a hal�l -, �n nem Gyuri vagyok.

- Pista?

- Nem, uram, �n Pista sem vagyok.

- Nem? �, h�t te vagy az, B�la? Hihetetlen! Ker�lj beljebb! Milyen r�g nem l�ttalak! �s hogy megn�tt�l! H�, Mari! Megj�tt a B�la!

A hal�lnak nem volt ideje mondani, hogy nem, � sajn�latos m�don B�la sem, amikor megjelent Kov�csn�, egy k�v�r, mosolyg�s asszonys�g.

- �, B�la! – �rvendezett, �s szeretetteljesen meg�lelte. – Gyere be, B�l�m, jaj, de r�g l�ttunk!

- Olyan r�g, hogy m�r nem is eml�kszem – motyogta a hal�l.

- Gyere, gyere be!

- H�t… k�sz�n�m – a hal�l bel�pett a h�zba, �s k�rben�zett. – Milyen sz�p hely…

Kov�csn� duzzadtan mosolygott.

- �lj le egy sz�kre, mindj�rt hozok s�tem�nyt!

Elment, a hal�l pedig le�lt az asztal mell�, �s kettesben maradt Kov�cs �rral.

Egy darabig k�nos csend volt.

- H�t hogy vagy? – k�rdezte azt�n Kov�cs �r.

- H�t… f�radtan – sz�lt a hal�l, �s nem hazudott.

- H�t a munka?

- Unalmas.

- Gondoltam. A munka mindig unalmas. H�t mit csin�lsz?

- �l�k.

- �gy �rtem, mit dolgozol. Tudod! A szab� szab, a hentes hentel, a p�k az… na, de mindegy. Sz�val mit dolgozol?

- H�t, iz�… egy utaz�si c�gn�l dolgozom.

- Aha – ny�gte Kov�cs �r, �s egy darabig cs�ndben maradt, mert nem tudta, mi az az utaz�si c�g. Azut�n zavarban megk�rdezte ism�t: - H�t hogy vagy, B�l�m?

- Itt valami f�lre�rt�s van – mondta a hal�l, mert tiszt�zni akarta a helyzetet.

- Mi�rt, t�n rosszul vagy? Ne f�lj, a Mari remek s�tem�nyt s�t…

A hal�l fels�hajtott, �s -�llt.

- Nem k�telkedem a kedves neje cukr�szi k�pess�geiben, Kov�cs �r, de az a helyzet, hogy nem vagyok B�la.

- H�t akkor meg mit adod ki magad B�l�nak, he?! K��l�nben meg ki vagy?

- Az az igazs�g, hogy az�rt j�ttem, hogy elvigyem a…

Kov�cs �r felord�tott.

- Hogy elvigye, mi?! Hogy elvigye?! – �s felugrott. – Mit akar elvinni, he?! Mit akar m�g?!

- Iz�… a lelk�t…

- A lelkemet, mi?! A lelkemet is, mi?! H�t nem el�g az ad�?! Hogy a gaty�m is r�ment, mi? Most m�r a lelkem is kell?! Takarodjon innen!

�s lekapta a falr�l a vad�szpusk�t.

A hal�l pedig szipogva elrohant, k�romkodott, �s m�snap reggel felmondott.

Kov�cs �r �s feles�ge pedig �r�kk�n-�r�kk� �ltek.