Az els�

I.

S�t�t volt az este, �s hideg, mint a fagy,

Ez csak akkor nem b�nt, ha j�kedvedben vagy,

Nem �gy, mint �n, s csoda, hogy m�g �lek;

�lettelen�l suhan az utc�n ezer l�lek.

N�zem az embereket, de arcokat nem l�tok.

Mi�rt nem figyeltek, hisz' hosszan b�mulok r�tok?!

S b�r tisztvisel�k ezek, boltosok, tan�rok,

Nem sz�lnak, nem n�znek r�m, hi�ba v�rok.

L�nny� maszk�rozott lelkek �k, arctalan b�buk,

Mintha lebegn�nek, suhan f�ld felett a l�buk,

Csend van, m�gis homlokomon az �t�let:

Vesztettem a j�tszm�ban, nem v�r t�bb� �let.

Er�tlen�l zuhanok le az utca k�v�re,

K�nnyemb�l kicsordul ezer elhalt rem�ny v�re,

A rideg val�s�g v�g�l meg�lte a sz�pet,

Minden egyes �br�ndot gy�kerest�l kit�pett.

II.

Nem tudom, hogyan tal�ltak r�m azok ketten,

Arra sem eml�kszem, hogy ezut�n mit ettem,

Nem tudom, hogy ettem-e egy�ltal�n, mit adtak,

M�g �k furcsa vigyorral egy-egy sz�ken maradtak.

Csak nyeltem a szavakat, mit egy hang sz�mba r�gott,

Hogy �gy tal�lom meg majd a nyugodt boldogs�got,

Majd eld�ltem... s most csak a vak�t� f�nyt l�tom,

Izzadt testemre r�tapad kab�tom...

El�sz�r azt hiszem, a napf�ny, amit n�zek,

De azt�n elm�llanak, sz�tcs�sznak a r�szek,

F�lelem csap bel�m, nem tudok fel�lni,

Lelkem azt ord�tja, gyorsan, menek�lni...

Elt�nik az aggodalom, helyet kap a m�mor.

�gy �rzem magam, mintha �tl�tt volna �mor,

A j�zan �sz elt�nik, hisz' erre nem hat t�rv�ny...

A f�ld felett sz�llok... elindult az �rv�ny.

III.

R�szese vagyok egy teljesen m�s k�pnek:

�temre b�bor v�zilovak l�pnek,

H�tukon nyergek, fej�k�n meg tulok,

K�n�lnak valamivel, de �n elfordulok.

Olyan t�nem�ny j�n, ami nem volt r�gen,

Sz�rnyas emberek repdesnek az �gen,

Majd v�z helyett – mi nincs – a napba f�lnak.

Ott, a l�that�ron k�kes t�zek gy�lnak.

Lehet, hogy ez olyan, mint valami �lom,

K�sza gondolatb�l, eml�kb�l csin�lom,

�ri�sok hada j�, kezeikben asztal,

A mosolyg� akasztott f�j�n�l marasztal,

�j alak �rkezik, t�n a pokol l�nye,

R�zsasz�n mellkas�n sz�tszakad mell�nye,

Sz�ja helyett hatalmas nagy teniszp�lya,

L�tszik b�re alatt t�sk�s kopony�ja...

IV.

T�voli zajt hallok, mintha egy hang lenne,

�desany�m hangj�t v�lem felismerni benne,

Hallom, de nem �rtem, hi�ba ki�ltom, �llj!

Hangom nem hallatszik. Elfedi a hom�ly.

Tisztulnak a dolgok... arcok n�znek engem,

'Mit b�mulnak �gy r�m?!' - felkelve ezt zengem,

Idegen arcok, engem nem ismerhetnek,

S agg�dnak... mit k�sz�nhetek a tettnek?

'J�l vagyok' – h�rg�k, s t�l�k ell�pek.

Ugyanazon utc�k... se cs�ny�k, se sz�pek,

S�t a nap, a f�ny megvil�g�tja az utat,

S a tegnapin�l m�g riaszt�bban mutat.

A f�ldre zuhanok, �s zokogok – de okkal,

Megtelik az elm�m hal�lsikolyokkal,

�gy nem lehet �lnem, s azt is tudom, m�r' nem...

Ut�lt vil�gomba musz�j visszat�rnem.