A Hal�l

R�mk�pnek tetszett, mid�n a szob�ba bel�pett.

Alakja hossz� volt, ruh�ja meg t�pett,

Szinte m�r f�st�lg�tt, lebegett a l�nye,

Nem tudtam eld�nteni, ez er�ny-e.

Mint egy v�zbe f�ltnak, olyan volt g�ny�ja,

Csukly�s volt a feje, f�ny nem vet�lt r�ja,

Nem l�ttam arc�t, de nem volt bennem k�ts�g:

Nincsen neki arca. Nincsen, csak s�t�ts�g.

Ezernyi sebhely�n bord� volt a v�re,

Sz�z polipkarja volt festve feket�re,

Ez�stsz�rke csukly�ja, s usz�ly�nak farka,

Nem �gy, mint kir�lyoknak: piros-s�rga-tarka.

Jeges pillant�sa most leveg�t �z sz�t,

Helyette �rzem t�mj�nes, k�nk�ves b�z�t,

Suhan a leveg�n pokoli jelmeze,

Nagy, �ves kasz�ba torkollik csontkeze.

Hozz�m l�p; l�tom a kopony�j�t bel�l,

R�m n�z szem�nek �reg�vel, s le�l,

Le�l mell�m, az �gyam sz�l�re,

B�r nem k�rdtem t�le, �l�helyet k�r-e,

Homlokomhoz ny�l... az agyamba l�kel,

�rzem, hogy folyik minden eml�k el,

Elt�nik az elm�m, minden az �v� lett,

Fogsor�n kereszt�l elt�nik az �let,

F�l�m hajol, l�tok a szem�reg�n �t,

Nyakamon kitapint ujj�val egy v�n�t,

Majd sz�rny� pokolb�zt az arcomba lehel.

V�ge van, tudom. Most megyek vele el.